Alone

Sok mindenre képes a magány. Főleg ha ezen nincs ki segítsen. Mint pl az hogy most nekiállok blogolni. 3 éve tettem közzé utoljára tartalmat. De hát most mivel itt vagyok kezdjünk is bele a lényegbe.
Azért is vagyok itt, mert nem igen van lelki társam vagy barátom akinek mesélhetnék. Mostanában elég zárkózott lettem. Könnyen elmerülök gondolatba, egy olyan tengerben amibe csak sötétség van..Semmi gondolat menet.. Csak egy hatalmas valami közepén leszek hirtelen...Csend és nyugalom tengere. Míg én merengek körülöttem megy tovább minden.
A napjaim monotonok, és mivel magam vagyok a gondolataimmal, nem igazán vesz észre senki. Ami persze nem probléma, az annál nagyobb, hogy nincs kivel beszélgessek. Akár alap dolgokról. Nincs kivel lelkizzek, vagy egy bulis estén a csillagokat bámulva merengjünk a rengetegbe és marhaságokról ábrándozzunk, csevegjünk. Ezért ezt a helyet inkább hívjuk űrnek, a blog fogja betölteni bennem. (Remélhetőleg sikerrel)
Alattomos lény a depresszió, de mivel sokaknál elpusztíthatatlan, megtanulUNK együtt élni vele, és máris nem vagyunk annyira egyedül. Hisz tudjuk, hogy az a kis lény ott lapul bennünk és velünk, legyünk bárhol és bármikor. Gyakorlatilag valójában soha se vagyunk egyedül.
Eljött a pillanat amikor ezt a kis lényt elnevezem...Hisz évek óta velem van.. Pici korom óta, és nincs neve? Milyen dolog ez. Szóval legyen ez a kis lény Ray (ejtsd: "Réj").
Szóval Ray nagyon rég óta velem van, mint mondtam sok sok éve. Megtanultam vele együtt élni. Megtanultam ha rossz kedvem van mindig ott lesz velem, hogy még rosszabb legyen. Így hát ha nem is a jobbik vállamon, de a rosszabbikon ücsörög és figyel engem.
Ha végeztem a sírással, és letörlöm az utolsó könnycseppet is az arcomról, feláll megpaskolja a kezeit mondván végzett. Ilyenkor megkönnyebbülök.
Az évek óta tartó depresszióm alatt rájöttem, hogy gyakorlatilag van egy olyan kis képességem ami segít megszüntetni a világot körülöttem akár egy kis időre, akár napokra.
Így ki tudok lépni a való életből. Szóval nem minden rossz a depresszióban. Mondjuk az hogy erőtlen vagyok, rendetlenség van körülöttem, nem olyan kellemes. De hát ez van mint mondtam. Megtanultam vele együtt élni. Nem panaszkodhatok. Hisz minek ha nincs kinek?
Holnap jelentkezem. Vagy nem, majd kiderül. Lehet akár még ma is. 2020.04.01 21:31