Szerelem vagy sem?

Nem is kellett sok idő míg egy újabb történettel érkeztem. Rég gondolkodtam hogy megosztom ezt a sztorit az emberekkel. Nem tudom, hogy vannak-e így mások is...de azt tudom hogy nem jó ez így..Remélem sokan szánnak időt erre a történetre ami sajnos szintén megtörtént/ történik velem.

Van egy fiú akire első látásra nem szerettem bele..se a személyiségébe se a külsejébe.
Majd egy napon rá írtam messengeren mivel elég félénk vagyok ilyen szempontból ezért szeretek blogolni mert itt elmondhatok olyan dolgokat is amit amúgy nem mondanék ki. El kezdtünk beszélgetni, és nap mint nap beszéltünk..órákat ezzel töltöttünk..igazából egész nap beszéltünk igaz hagytunk ki perceket vagy 1-2 órát de mindig végig beszéltük mi volt és mindig volt valami téma nem a sablon szövegek. Küldtünk egymásnak képet mert hát mégse volt elég hogy suliban láttuk egymást.. (osztálytársam) . Azt mondta gyönyörűek a szemeim. Nem hittem el ezt soha senkinek de ahogy mondta valahogy ő más volt...Egyre többet és többet beszéltünk, és kezdtem úgy érezni hogy,szerelmes vagyok..Hogy szerelmes vagyok egy olyan fiúba akiről azt gondoltam IGEN! vele minden tökéletes lesz!..
De éreztem ez részéről nincs így..Vagy mégis? Már máshogy álltunk egymáshoz..néha-néha oda merészkedtünk egymáshoz beszélni suliba de még mindig félénk voltam. Majd megbeszéltük hogy reggel az iskola bejáratánál megvárom..45-re be kell éni az iskolába.
7:48...7:49...7:50....vártam..Hisz én 25-re már ott álltam hogy tényleg találkozzunk és ne kerüljük el véletlen se egymást...7:55-kor látom sétálni az ajtó felé miközben én az ajtó túloldalán álltam a portán. Hirtelen el kezdett gyorsan verni a szívem és ahogy közelebb jött hozzám egyre gyorsabban vert a szívem. Mikor meglátott elmosolyodott, nem szólt odajött és megölelt..Meglepődtem de jó érzés volt magamhoz szorítani..Ölelés után elindultunk a tanterem felé, közben beszélgettünk. Mi voltunk az utolsóak akik be értek a terembe..mindenki nézett valaki lepődötten valaki mosolygott..de volt aki rossz néven vette, valaki azt hitte véletlen egybe esés vagy valami. De nem.. majd a legjobb barátja előre szólt nekem mire én hátra néztem és mellette a "kiszemeltem" mosolygott rám..barátja valamit kérdezett de csak tátogva.nem értettem így nem figyeltem rá.
Előre fordultam és csak az ölelés járt az eszembe hogy milyen jó volt közel kerülni hozzá...
Ismét vége a napnak, nagy izgalommal kapcsoltam be a telefonom és írtam rá boldogan.
Folytatás....a....következő.....sztoriban.